A múltkor összeszedtünk egy iróniában tocsogó listát Ciprus „hátrányairól”, most viszont – kicsit komolyabbra fordítva a szót – mesélünk a pozitívabb tapasztalatainkról.

1. Az időjárás megbízhatóan egyhangú Ha minimálisra szeretnéd csökkenteni az időjárás miatti rizikófaktort a nyaralásod alatt, akkor Ciprus mindenképp jó választásnak tűnik. Több, mint négy hónapig laktunk ott, és egy kezünkön meg tudnánk számolni, hogy hányszor kúsztak kósza, ártatlan felhőpamacsok a Nap elé. Eső vagy vihar pedig egyáltalán nem volt, van ellenben 32-37 fok, sokszor az elviselhetetlenség határát súroló páratartalom (ami miatt folyamatosan egy szaunában érzed magad), és megváltás, ha libben egy kis szellő (ami a helyiek elmondása szerint augusztusban nem annyira jellemző – sajnos tapasztaltuk, főleg este). Most októberben már enyhült a hőség, de továbbra is remek strandidő van.

Budapest, Magyarország, 2018 áprilisa, újabb nap a mókuskerékben, akarom mondani egy kommunikációs ügynökség irodájában. Álmatlan éjszaka utáni félkómás zombi üzemmód, motiválatlanság, bemelegítésként maratoni és totálisan céltalan Facebook görgetés – vajon ma reggel mi éri el az ingerküszöböm a cunamiként rámzúduló információáradatból? Ezután nekiveselkedés a céges e-maileknek: hurrá, már megint visszadobta az ügyfél a már 36-szor átírt, toldozott-foldozott sajtóközleményt, amiben a saját kreatív munkám már nyomokban sem fedezhető fel. Story of my life – neverending story?

Limassol, Ciprus, 2018 júliusa, közepesen tikkasztó csütörtök délelőtt. Dzsinu gőzerővel takarítja a szálloda kinti folyosóját. 45 perc alatt végezni kell, utána megkapja ugyanis a listát a napi szobamennyiségről, ami jelen állás szerint 16 darab. Az idő munka közben mintha repülne, a 8 óra fél órának tűnik, pörgés van. Kitakarított szobák, megvetett ágyak pipa, majd irány a beach.

1. A homok kiszedése a fürdőruhákból (papucsból, táskából stb.).

2. Az egyenletes barnulás titkának megfejtése. (Valaki tényleg képes rá?)

3. Hogyan maradjunk egy helyben, amikor hullámtörő homokbuckákont ücsörgünk, hogy ne mosson el az ár?

4. Rájönni, hogy a sós víz vagy a naptej csípi-e a szemünket?

J.R.R. Tolkien az egyik legismertebb szerző a világon – könnyen lehet, hogy az elfogultság is beszél belőlem, de szerintem nem létezik olyan ember, akinek ne mondana valamit A Gyűrűk Ura vagy A hobbit. Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a könyvek, nem is beszélve a filmekről, amiket bármilyen körülmények között képes vagyok megnézni. Nem is egy szakítás utáni gyászidőszakot és egyéb, Mordorosan zord periódust vészeltem át a hobbitok, tündék és a többiek társaságában, és nincs az a rosszkedv, amiből ne rántana ki a Megye zenéje. A személyes kötődés Tolkien utánozhatatlan és zseniális univerzumához tehát adott, így nem volt kérdés, hogy felkeresem a hozzá köthető helyszíneket az Egyesült Királyság második legnagyobb városában, Birminghamben járva.

Megint itt tartok.

Illetve ez a megint miatt egy kicsit negatív lett, úgyhogy inkább azzal nyitok, hogy itt tartok. Pont, mint két éve és néhány hónapja, és mégis teljesen máshogy próbálom betuszkolni a cuccaimat néhány limitált számú bőröndbe, a fennmaradó tárgyakat pedig elpasszolni, hátha valakinek jól jön.

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Ha Oxford, akkor egyetem, méghozzá az egyik legrégebbi a világon, ez egyértelmű. Ennél azonban sokkal többet tud adni ez a sokrétű hely, amit az álmodó tornyok városának is neveznek. Nagyon tetszik ez a kifejezés, mert van benne valami tétova romantika, ugyanakkor utal Oxford bámulatos történelmére is, hiszen az épületek több évszázados álmukat alusszák, és szédítő belegondolni, hogy a város fölé magasodó szelíd, mozdulatlan óriásokként mennyi eseménynek voltak tanúi. Köztük sétált például az a J.R.R. Tolkien, akinek több irodalmi mesterművet, például A gyűrűk urát és A hobbitot is köszönhetjük, hiszen a nagy hatású szerző itt töltötte felnőtt életének jelentős hányadát – kezdetben diákként, majd egyetemi professzorként.