Caramel & Drizzle

Egy állati pályafutás, avagy Gerald Durrell különös élete

2018. november 24. - caramelanddrizzle

Nem vitás, hogy Gerald Durrell egy legenda: a Családom és egyéb állatfajták valószínűleg még azok számára is ismerősen cseng, akik nem ismerik behatóan a munkásságát. A könyveiben egyedi és addiktív humorral megörökített természetszeretetével és állatvédő tevékenységével a híres író és zoológus olyan példaértékű örökséget hagyott hátra, mely iránytűként szolgál a jövő generációi számára.

Gerald Durrell 1925-ben született Indiában, hároméves volt, amikor mérnök apja halála után a család visszaköltözött Angliába. A harmincas években Korfun töltöttek pár évet, itt mélyült el a kis Gerry természet és állatok iránti elköteleződése. A 40-es években állatkereskedésben, farmon és a Londonhoz közeli Whipsnade állatkertjében is dolgozott (ez utóbbiról szól a Vadállatok bolondja című regénye), és végleg megfogalmazódott benne, hogy állatokat szeretne gyűjteni és saját állatkertet létrehozni, főként veszélyeztetett állatfajok számára. 1953 és 1958 közt hét sikeres regényt írt, köztük a legsikeresebb a Családom és egyéb állatfajták lett. Bár egyértelmű, hogy szeretett és tudott is írni, ezt csak egy eszköznek tekintette, ami által elég pénzt gyűjthet álma megvalósításához: ez 1959-ben a Jersey Állatkert megalapításával sikerült is.

csaldaomesegyeb2.jpgA Családom és egyéb állatfajták című, önéletrajzi ihletésű regény egyébként a Korfu-trilógia része (további részei: Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje), és a Durrell-család - az állandóan a konyhában sertepertélő, kissé szórakozott mama, a művészlélek író, Larry, a fegyvermániás Leslie, az örökké szerelemre vágyó, butuska Margo, és az állatbolond Gerry – görög szigeten eltöltött kaotikusan idilli éveiről szól a legfiatalabb testvér, Gerry szemszögéből elmesélve. Általános iskolásként olvastam bele először, és az első terjedelmesebb természetleíró résznél idegből visszaraktam a könyvespolcra. Jó magasra, hogy még véletlenül se jusson eszembe belátható időn belül újra elővenni. Több, mint egy évtized múlva került újra a kezembe: megmagyarázhatatlan, hogy tud ennyit változni az ember, de ezúttal szinte faltam a lapokat. Teljesen lenyűgöztek a korfui állatvilágot aprólékosan kielemző részek, és szerintem ez volt az első könyv, amit olvasva sokszor hangosan nevettem, olyan fergetegesen voltak megörökítve a családi csetlések-botlások.

Máig az egyik kedvenc könyvem, annak ellenére is, hogy állítólag erősen idealizálva lettek megörökítve a korfui kalandok, és az édesanya sem volt olyan makulátlan, mint a regényben. Nem tudta ugyanis feldolgozni férje halálát, és sokat ivott – ez a tény rögtön más megvilágításba helyezi a történet során tanúsított szeszélyes viselkedését. Később egyébként sajnos mindhárom fiútestvér alkoholproblémákkal küzdött: Geraldnak végül a túlzott ivászat miatt májzsugora lett, és egy transzplantáció után halt meg.

Attól függetlenül, hogy mi benne a fikció, és mi nem, a Családom és egyéb állatfajták egy remekmű, és a mai fejemmel gondolkodva kár, hogy tinikoromban nem ástam bele magam jobban a kis Gerry kalandjaiba. Lehet, hogy a pályaválasztásomat is más irányba terelte volna – úgy, mint Lee McGeorge-ét, aki többek közt e könyv hatására kezdett el természetvédelemmel foglalkozni. Később pedig – nem csalás és nem ámítás – példaképének a felesége lett.

Durrell ugyanis 1977-ben egy amerikai egyetemre utazott vendégelőadást tartani, pont oda, ahol Lee is tanult. A közös érdeklődés szinte azonnal összekovácsolta őket (a korkülönbség ellenére: a férfi 52 éves volt akkor, a nő 24 évvel fiatalabb). Durrell arra kérte, hogy látogassa meg a Franciaország és Anglia közt elhelyezkedő Jersey szigetén található állatkertjében, hogy egy hangrögzítő laboratóriumot csinálhassanak közösen (Lee ugyanis az állati kommunikációt tanulmányozta). 1979-ben elvált az első feleségétől, és haláláig Lee volt a párja a magánéletben és a munkában egyaránt.

Olyan veszélyeztetett fajok megmentésén fáradoztak együtt, mint például a mauritiusi vércse, és a 80-as években az első nyugatiakként filmezhették az élővilágot Oroszországban. Nem tipikus szerelmi történet az övék, hiszen az állatszeretet minden pillanatukat meghatározta: Durrell a 10. házassági évfordulójuk alkalmából például négy tarantulával lepte meg feleségét.

 4851.jpg

Gerald és Lee Durrell egy gyöngybagollyal 1987-ben

Állítólag Durrell megérezte, hogy előbb fog meghalni, mint a kedvese: többször mondta neki, hogy olyan nőt kellett feleségül vennie, aki „jó özvegy” lesz. Jól döntött: Lee férje 1995-ben bekövetkezett halála után is tovább ápolta közös örökségüket, és máig ő az állatkert és a Durrell Wildlife Conservation Trust (vadvédelmi alapítvány) egyik elkötelezett vezetője. A létesítmény és az alapítvány globális nagykövete egy igazi Superman: a színész Henry Cavill, illetve a szintén színész Milo Parker, aki a fiatal Gerry-t alakítja a Korfu-trilógia alapján készülő, Durrellék (The Durrells) című televíziós sorozatban.

Az állatkertben egyébként akár meg is szállhatunk, nem is akármilyen körülmények közt: a luxuskempingben glampingezve akár a közeli fák között felbukkanó gorillák és orángutánok látványában is gyönyörködhetünk.

Kedvet kaptál az állatkert meglátogatásához? A La Manche csatornában megbúvó Jersey szigetére Magyarországról londoni átszállással lehet eljutni, egy random Skyscanner számítás szerint kb. 60 000 forintból, az állatkerti belépő pedig 16 font.

Gina

Források itt, itt és itt

A kép forrása: Daily Mail/REX/Shutterstock

A bejegyzés trackback címe:

https://caramelanddrizzle.blog.hu/api/trackback/id/tr115510650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.