Nem vitás, hogy Gerald Durrell egy legenda: a Családom és egyéb állatfajták valószínűleg még azok számára is ismerősen cseng, akik nem ismerik behatóan a munkásságát. A könyveiben egyedi és addiktív humorral megörökített természetszeretetével és állatvédő tevékenységével a híres író és zoológus olyan példaértékű örökséget hagyott hátra, mely iránytűként szolgál a jövő generációi számára.
Gerald Durrell 1925-ben született Indiában, hároméves volt, amikor mérnök apja halála után a család visszaköltözött Angliába. A harmincas években Korfun töltöttek pár évet, itt mélyült el a kis Gerry természet és állatok iránti elköteleződése. A 40-es években állatkereskedésben, farmon és a Londonhoz közeli Whipsnade állatkertjében is dolgozott (ez utóbbiról szól a Vadállatok bolondja című regénye), és végleg megfogalmazódott benne, hogy állatokat szeretne gyűjteni és saját állatkertet létrehozni, főként veszélyeztetett állatfajok számára. 1953 és 1958 közt hét sikeres regényt írt, köztük a legsikeresebb a Családom és egyéb állatfajták lett. Bár egyértelmű, hogy szeretett és tudott is írni, ezt csak egy eszköznek tekintette, ami által elég pénzt gyűjthet álma megvalósításához: ez 1959-ben a Jersey Állatkert megalapításával sikerült is.
A Családom és egyéb állatfajták című, önéletrajzi ihletésű regény egyébként a Korfu-trilógia része (további részei: Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje), és a Durrell-család - az állandóan a konyhában sertepertélő, kissé szórakozott mama, a művészlélek író, Larry, a fegyvermániás Leslie, az örökké szerelemre vágyó, butuska Margo, és az állatbolond Gerry – görög szigeten eltöltött kaotikusan idilli éveiről szól a legfiatalabb testvér, Gerry szemszögéből elmesélve. Általános iskolásként olvastam bele először, és az első terjedelmesebb természetleíró résznél idegből visszaraktam a könyvespolcra. Jó magasra, hogy még véletlenül se jusson eszembe belátható időn belül újra elővenni. Több, mint egy évtized múlva került újra a kezembe: megmagyarázhatatlan, hogy tud ennyit változni az ember, de ezúttal szinte faltam a lapokat. Teljesen lenyűgöztek a korfui állatvilágot aprólékosan kielemző részek, és szerintem ez volt az első könyv, amit olvasva sokszor hangosan nevettem, olyan fergetegesen voltak megörökítve a családi csetlések-botlások.
Máig az egyik kedvenc könyvem, annak ellenére is, hogy állítólag erősen idealizálva lettek megörökítve a korfui kalandok, és az édesanya sem volt olyan makulátlan, mint a regényben. Nem tudta ugyanis feldolgozni férje halálát, és sokat ivott – ez a tény rögtön más megvilágításba helyezi a történet során tanúsított szeszélyes viselkedését. Később egyébként sajnos mindhárom fiútestvér alkoholproblémákkal küzdött: Geraldnak végül a túlzott ivászat miatt májzsugora lett, és egy transzplantáció után halt meg.
Attól függetlenül, hogy mi benne a fikció, és mi nem, a Családom és egyéb állatfajták egy remekmű, és a mai fejemmel gondolkodva kár, hogy tinikoromban nem ástam bele magam jobban a kis Gerry kalandjaiba. Lehet, hogy a pályaválasztásomat is más irányba terelte volna – úgy, mint Lee McGeorge-ét, aki többek közt e könyv hatására kezdett el természetvédelemmel foglalkozni. Később pedig – nem csalás és nem ámítás – példaképének a felesége lett.
Durrell ugyanis 1977-ben egy amerikai egyetemre utazott vendégelőadást tartani, pont oda, ahol Lee is tanult. A közös érdeklődés szinte azonnal összekovácsolta őket (a korkülönbség ellenére: a férfi 52 éves volt akkor, a nő 24 évvel fiatalabb). Durrell arra kérte, hogy látogassa meg a Franciaország és Anglia közt elhelyezkedő Jersey szigetén található állatkertjében, hogy egy hangrögzítő laboratóriumot csinálhassanak közösen (Lee ugyanis az állati kommunikációt tanulmányozta). 1979-ben elvált az első feleségétől, és haláláig Lee volt a párja a magánéletben és a munkában egyaránt.
Olyan veszélyeztetett fajok megmentésén fáradoztak együtt, mint például a mauritiusi vércse, és a 80-as években az első nyugatiakként filmezhették az élővilágot Oroszországban. Nem tipikus szerelmi történet az övék, hiszen az állatszeretet minden pillanatukat meghatározta: Durrell a 10. házassági évfordulójuk alkalmából például négy tarantulával lepte meg feleségét.
Gerald és Lee Durrell egy gyöngybagollyal 1987-ben
Állítólag Durrell megérezte, hogy előbb fog meghalni, mint a kedvese: többször mondta neki, hogy olyan nőt kellett feleségül vennie, aki „jó özvegy” lesz. Jól döntött: Lee férje 1995-ben bekövetkezett halála után is tovább ápolta közös örökségüket, és máig ő az állatkert és a Durrell Wildlife Conservation Trust (vadvédelmi alapítvány) egyik elkötelezett vezetője. A létesítmény és az alapítvány globális nagykövete egy igazi Superman: a színész Henry Cavill, illetve a szintén színész Milo Parker, aki a fiatal Gerry-t alakítja a Korfu-trilógia alapján készülő, Durrellék (The Durrells) című televíziós sorozatban.
Az állatkertben egyébként akár meg is szállhatunk, nem is akármilyen körülmények közt: a luxuskempingben glampingezve akár a közeli fák között felbukkanó gorillák és orángutánok látványában is gyönyörködhetünk.
Kedvet kaptál az állatkert meglátogatásához? A La Manche csatornában megbúvó Jersey szigetére Magyarországról londoni átszállással lehet eljutni, egy random Skyscanner számítás szerint kb. 60 000 forintból, az állatkerti belépő pedig 16 font.
Gina
A kép forrása: Daily Mail/REX/Shutterstock
