Letelt a nyári szezon Cipruson, így fájó szívvel, de hazafelé vettük az irányt. A csodás őszi színek ellenére is kissé fakó hangulatban összeszedtük, hogy mikre emlékszünk vissza a legszívesebben a vibráló ciprusi hónapokból.
A kis szuperhős, aki dacol a hullámokkal
Az egyik szabadnapunkat a kedvenc limassoli strandunkon, a St Raphael Resort mellett található (a hivatalos ciprusi turisztikai honlap szerint egyébként kék zászlós, azaz kiváló minősítésű) Parekklishia strandon töltöttük. Ez egy fantasztikusan szép, homokos, pálmafás partszakasz, erőteljes kaliforniai fílinggel, ahol a víz alapvetően sekély, de néha – például ezen az ominózus napon is – hatalmas hullámok fogadják az odalátogatókat. Épp önfeledten viháncoltunk és visongtunk (oké-oké, valójában csak én visongtam – Gina) a nyaldosó habokban, amikor egyszer csak feltűnt mellettünk egy pár éves angol fiúcska az apukájával, és aggódva érdeklődött, hogy jól vagyunk-e? Mint kiderült, szuperhősnek képzelte magát, és mindenkihez odament, hátha valakinek segítségre van szüksége. Az apukája biztosított minket afelől, hogy nem kell aggódnunk, a fiúcska szemmel tart minket, és megment, ha bajba kerülünk. A tündéri apa-fiú páros még a (szó szerint) magával ragadó hullámoknál is jobban feldobta a napunkat.
Melltartó a ciprusi Bermuda-háromszögben
A szobalány karrierünk legelején nyilvánvalóvá vált, hogy ez a típusú munka a fokozott fizikai igénybevétel miatt bizonyos óvintézkedéseket kíván meg: például gyakorlatilag lehetetlen kényelmesen dolgozni hagyományos melltartóban, így a sportmelltartó az alapfelszereltség része lett nálunk. Igen ám, de egyik napról a másikra eltűnt a kedvenc sportmelltartóm – de mintha a föld nyelte volna el. Mint később kiderült, ez a kifejezés nem is állt távol a valóságtól, ugyanis egy szép napsütéses napon a harmadik emeleti teraszunkon szemlélődve észrevettem, hogy ott lapul lenn az épület előtt az avarban. Valószínű teregetés közben leejtettem, és fel se tűnt, a ruhadarab pedig szinte tökéletes mimikrit produkálva szép lassan eggyé vált az anyatermészettel.
Egy későbbi alkalommal is győzött a gravitáció, akkor viszont észrevettem, és gyorsan lenyargaltam, majd lenn meglepődve és elpirulva konstatáltam, hogy a melltartóm épp a padkán üldögélő srác orra előtt landolt. Fülig érő szájjal kérdezte, hogy az enyém-e, nekem pedig el kellett fojtanom egy röhögőgörcsöt, amikor elképzeltem, hogy a srác békésen mereng az élet nagy dolgain, és hirtelen a semmiből leesik elé egy női melltartó.
Leszart talp, avagy a ciprusi madarak fittyet hánynak a fizika törvényeire
Rituka híres arról, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva rá általában nem érvényesek a fizika törvényei: erre egy tökéletes példa, hogy egyszer a munkából hazafelé sétálva leszarta egy madár. De nem ám akárhol… a talpán! Azt mondod, hogy ez fizikai képtelenség? Mi is egyetértenénk, ha nem velünk történt volna meg. A hotel kb. 20-25 perc séta volt az apartmantól, és a hazafelé vezető út utolsó 100 méterén – ahol a madaras incidens is történt – amúgy is állandóan dimenziót váltottunk, ami orbitális röhögőgörcsök és egyéb azonosíthatatlan hanghatások vagy elborult mozgások (esetleg ezek tetszőleges kombinációja) formájában manifesztálódott, úgyhogy tulajdonképpen ezen sem lepődtünk meg (annyira).
Az elszabadult szörfdeszka
Amikor Ritu szert tett egy (amúgy gyerekeknek való) szörfdeszkára, sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. A várva-várt tesztnapon addig kínlódott a vízben, hogy felálljon rá (ami amúgy ilyen kis deszka esetében már-már fizikai képtelenség, ha 10 éven felüli vagy, de mint tudjuk: impossible is nothing :D), hogy kicsúszott alóla, és egyenesen orron talált teljes erőből. Így esett meg, hogy bár Ritunak volt szörfdeszkája, mégis én kecmeregtem ki vérző orral a tengerből. Egyébként kár, hogy nem volt a környéken térfigyelő kamera, mert tízpontos jelenet lehetett.
Őrjöngés az utolsó együtt töltött napon
Itt szavak helyett beszéljen az alábbi kis szösszenet (ennyit vállalunk fel publikusan az amúgy 3 perces produktumból). Mivel majdnem 5 hónap alatt nem sikerült eljutnunk a limassoli retró diszkóba, így rögtönöztünk egy feszültséglevezető mini-házibulit.
Gina
