Caramel & Drizzle

Európa színe-java – helyek, ahová gondolkodás nélkül visszamennék

2018. november 15. - caramelanddrizzle

Imádok mozgásban lenni, és sokszor úgy érzem, hogy nem utazok annyit, amennyit szeretnék. De van-e ennek alapja? Most egy online felmérés arra inspirált, hogy összeszámoljam, hány országban jártam eddig, és az eredmény őszintén meglepett. A bűvös szám leleplezése után azt is elárulom, mely helyek lopták be magukat legjobban a szívembe.

Ennyi főisten lakott az Olümposzon. Ennyi szirma van a szívcsakrát jelképező lótuszvirágnak. Na? Kitaláltad már, hogy melyik ez a szám? Oké, egy kis könnyítés: pont annyi országban jártam már, ahány hónap van egy évben. Igen, tizenkettőben! Hardcore világjárók lehet, hogy jót mosolyognak rajta, de nekem ez igenis nagy szó (akarom mondani szám), főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy tavaly, azaz 2017-ben ültem először repülőn. A 12 országból így mindössze 3-ba (Angliába, Máltára és Ciprusra) mentem a leggyorsabb közlekedési alkalmatossággal – sokáig rettegtem ugyanis a repüléstől (ugyanakkor rettentően vágytam is a felhők fölé: furcsa paradoxon, tudom), úgyhogy az autót vagy a buszt részesítettem előnyben.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után következzen egy rendhagyó bakancslista. Ezeket a helyeket ugyan már kipipáltam az álomhelyszínek listáján, úgyhogy hivatalosan nem nevezhetném őket bakancslistát tételeknek, de mégis azok… mert bármikor, bármilyen körülmények között visszatérnék, hogy újra, még alaposabban felfedezhessem őket.

1. Burano, Olaszország

Ezt a mesebeli, tündéri kis csodafalut csupán mint egy mellékszereplőt látogattuk meg egy velencei út során, de az én szememben végül teljesen ellopta a show-t a főszereplő elől. Pedig nem voltam épp topformában, amikor ott jártunk, ráadásul a házak sem voltak annyira vibrálóan színesek, mint a neten látott képeken (khm, photoshop…) – a hely visszafogottan hívogató bájának azonban még így is lehetetlen volt ellenállni. Velence fullasztó tömegjelenetei után felüdülés volt végre egy nagy levegőt venni itt, és andalogni egyet a csatornák mentén. (Nem vitatom, hogy Velence építészete és egyedi földrajzi adottságai lenyűgözők, de számomra rengeteget levont az élvezeti értékből a már-már klausztrofóbiát okozó emberáradat.)
A szivárvány összes színében pompázó házak mellett egyébként Burano a csipkéjéről, illetve a közeli Muranóból átgyűrűző, látványos üveggyártási technikáiról is híres. Ja, és Pisához hasonlóan itt is találunk egy ferde tornyot: a Szent Márton templom tornyát a főtéren. Velencéből vízibusszal, az úgynevezett vaporettóval juthatunk el ide, kb. 40 perc az út.

Érdekesség: a legenda szerint a házakat azért festették színesre, hogy a szigeten lakó halászok ködben is könnyedén hazatalálhassanak.

burano.jpg

Színkavalkád Buranóban

2. Omiš, Horvátország

Ha Omiš szóba kerül, akkor könnyen felmerülhet az elfogultság gyanúja – ez a kis dalmát település volt ugyanis az első tengerparti nyaralásom helyszíne. Sosem fogom elfelejteni, amikor először pillantottam meg a kék és a zöld addig még sosem látott árnyalataiban pompázó Adriai-tengert. Igen, ez egyértelműen szerelem volt első látásra, de még jobban elvesztem, amikor megpillantottam a Omiš látképét uraló kopár, szürke hegyeket. A tenger-hegy kombináció azóta a gyengém, és (spoiler következik) a listám más pontjain is fel fog bukkanni.

Omiš a Cetina-folyó torkolatánál fekszik, és ennyire festői és különleges elhelyezkedésű helyet szerintem tényleg csak ritkán látni. A Mirabela-erődről fantasztikus a kilátás az óvárosra, valamint a sziklák közt előbukkanó folyóra is. A strandolás és a történelmi emlékek felfedezése mellett az extrémebb kihívásokat keresők is megtalálják a számításukat, a folyón például akár raftingolni is lehet, de láttam sziklamászókat és siklóernyősöket is (egyikük nemes egyszerűséggel a strandolók közé ereszkedett le, mintha mi sem lenne természetesebb).

Érdekesség: a települést egykor kalózok lakták, ennek emlékére pedig tematikus programokat szerveznek – például minden év augusztusában megidéznek egy 13. századi kalózcsatát.

omis.jpg

Kilátás az egykor kalózok kilátóhelyéül szolgáló Mirabela-erődből

3. Kotori-öböl, Montenegró 

A Kotori-öböl szintén a két őselem, a föld és a víz szerelemgyereke, ugyanakkor egy egyedi földrajzi képződmény is: az Adriai-tenger egyik legnagyobb természetes öbleként, illetve a legdélebben fekvő európai fjordként tartják számon. A Kotor városában található Szent János erődítménybe a tüdőgyilkos lépcsőzés (több, mint 1300 lépcsőfok) ellenére is kötelező felmászni, mert jutalmul formás vádlikat és festői kilátást kapunk (amit még a kikötőben tanyázó, határozottan tájidegen, gigantikus méretű tengerjáró hajók sem tudnak elrontani). Nem meglepő, hogy Kotor a világörökség része, maga Montenegró pedig számomra a vadregényesség szimbóluma. Mivel elég sok helyre sikerült eljutnom ebben a balkáni országban, így egy külön blogbejegyzésben részletesebben is írok majd az emlékeimről.

Érdekesség: 2017-ben felröppent a hír, hogy Kotor elveszítheti a világörökségi rangját, nem meglepő módon az odaözönlő rengeteg turista miatt (ami több népszerű európai városban, például az imént emlegetett Velencében is problémát okoz): az őket kiszolgáló épületek ugyanis veszélyeztetik a kotori óváros autentikusságát.

kotor.jpg

Szinte nem evilági panoráma a Szent János erődítményből

4. Bledi-tó, Szlovénia

Béke, természetközeliség, friss, ropogós levegő, a tó, az erdő és a hegyek színeinek szemet kényeztető, képeslapra kívánkozó kontrasztja – többek között ezek a benyomások maradtak meg a Bledi-tóról és környékéről. Egyszerre frissítő és relaxáló élmény körbesétálni a tavat, utunkat madárdal és az erdő buja zöldje kíséri – a lustábbaknak sem kell tartania a kb. 6 kilométeres távtól. Közben a pletnázást sem érdemes kihagyni: ezekkel a kézi erővel hajtott, hagyományos bledi hajókkal közelíthetjük meg a tó nyugati felén elhelyezkedő szigetet. Izzasztó és nem túlzottan méltóságteljes szakmának tűnhet, de ezeket a húszszemélyes csónakokat irányítani igazi kiváltság, mely nemzedékről-nemzedékre öröklődik. Ha a miniatűr sziget és a rajta nyugvó templom meghódítása (és a kívánságokat teljesítő harang megkongatása) után madártávlatból is rácsodálkoznánk a Disney-mesék tájképeit is lepipáló kilátásra, akkor irány a bledi vár!

Érdekesség: a bledi krémes messzi földön híres – állítólag a Park Café kávézóban lehet megkóstolni az eredeti és legfinomabb verzióját. Mi sajna kihagytuk, de te ne kövesd a példánkat!

bled.jpg

A Bledi-tó ikonikus szigete a Mária mennybemenetele templommal

Gina

A bejegyzés trackback címe:

https://caramelanddrizzle.blog.hu/api/trackback/id/tr1615510646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.