J.R.R. Tolkien az egyik legismertebb szerző a világon – könnyen lehet, hogy az elfogultság is beszél belőlem, de szerintem nem létezik olyan ember, akinek ne mondana valamit A Gyűrűk Ura vagy A hobbit. Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a könyvek, nem is beszélve a filmekről, amiket bármilyen körülmények között képes vagyok megnézni. Nem is egy szakítás utáni gyászidőszakot és egyéb, Mordorosan zord periódust vészeltem át a hobbitok, tündék és a többiek társaságában, és nincs az a rosszkedv, amiből ne rántana ki a Megye zenéje. A személyes kötődés Tolkien utánozhatatlan és zseniális univerzumához tehát adott, így nem volt kérdés, hogy felkeresem a hozzá köthető helyszíneket az Egyesült Királyság második legnagyobb városában, Birminghamben járva.
John Ronald Reuel Tolkien 1892-ben született Bloemfonteinban (az akkori Oranje 
Szabadállamban, a mai Dél-afrikai Köztársaság területén). A szülei, Arthur és Mabel Tolkien Birminghamből származtak, Arthur banktisztviselői karrierje miatt emigráltak Afrikába. Mabel 1895-ben hazalátogatott Ronalddal és Hilary-vel, hogy a srácok találkozhassanak a nagyszülőkkel. Ottlétük alatt Arthur meghalt reumás láz következtében, a család pedig ezután Birminghamben maradt.
Mielőtt Oxfordba ment tanulni, Tolkien kilenc helyen élt e nagyváros déli részén, többek között a Stirling Roadon is, ahol Ritu is lakott, és ahol ezeket a sorokat írtam. Habár Oxfordba költözése után a szerző sosem tért vissza, mindig is szülővárosaként hivatkozott rá, és később azt is elárulta, hogy számos írásához a birminghami emberek és tájak szolgáltak inspirációként.
Sarehole Mill (amiket állítólag inspirált: Hobbitfalva és a Megye)
Ronald rengeteg időt töltött a Sarehole Mill felfedezésével testvérével, Hilary-val együtt, miután 1896-ban a közelben található Wake Green Roadra költöztek. Sokszor megkergette őket a molnár fia, akit fehér ogrének csúfoltak. Tolkien később elmondta, hogy a Sarehole-ban töltött időt tartja fiatalkora legszebb időszakának, a 60-as években pedig ő is szorgalmazta a malom múzeummá alakítását, mely ma is látogatható. A vízimalom egyébként még ma is üzemel, a legrégibb része pedig 1765-ben épült, vagyis az építmény több, mint 250 éves múltra tekint vissza.
A múzeum része a ’Signposts to Middle-Earth’ („Útjelzők Középföldére”) kiállítás, mely a Sarehole malom és környéke és Tolkien kapcsolatát mutatja be.
1998 óta minden évben megrendezik Sarehole Mill-nél a Tolkien életét és munkásságát ünneplő Middle Earth fesztivált, ami idén szeptember 1-jén és 2-án lesz. Hardcore Gyűrűk Ura rajongóknak kihagyhatatlan esemény, rengeteg érdekes programmal, például felolvasásokkal, jelmezversennyel. További infók itt és itt.
Moseley Bog & Joy’s Wood (amit állítólag inspirált: Öregerdő, Bombadil Toma otthona)
Sarehole Mill szomszédságában terül el Moseley Bog & Joy’s Wood, Tolkien gyerekkori kalandozásainak másik helyszíne, mely ma természetvédelmi terület. A gyönyörű környezet számtalan növény- és állatfaj otthona, illetve értékes bronzkori régészeti leleteket is rejt. A legjobb szó rá a vadregényes: én nagyon elememben éreztem magam az ágas-bogas fák között, szinte vártam, hogy valamelyik ősöreg fatörzs mögül egyszer csak előbukkan Bombadil Toma. Ha egy kicsit elvonulnál a nagyváros zajától, akkor látogass el ide.
Perrott’s Folly és az Edgbaston Vízművek tornya (amiket állítólag inspiráltak: Minas Morgul és Minas Tirith)
A Birmingham délnyugati részén fekvő Edgbaston városrész két jellegzetes építménye a Perrott’s Folly és az Edgbaston Vízművek tornya. A 30 méteres Perrott’s Folly-t John Perrott építette 1758-ban. A gótikus torony eredetileg egy vadászház része volt, a 19. században pedig ez lett az ország egyik legelső meteorológiai állomása. Tőle nem messze magasodik az Edgbaston Vízművek viktoriánus stílusú kéménytornya, mely eredetileg egy 1870 körül emelt épületegyüttes része volt.
Édesanyjuk 1904-ben bekövetkezett halála után a Tolkien-fivérek 1908-ig a nagynénjükkel éltek a közelben található Stirling Roadon. A szóbeszéd szerint a tornyok ihlették Gondor két impozáns tornyát, Minas Morgult és Minas Tirith-et.
Perrott’s Folly
Edgbaston Vízművek tornya
A Highfield Road és a Plough & Harrow Hotel
Ennek a pontnak nem sok köze van a Gyűrűk Ura világához, de nem akartam kihagyni ezt az érdekes fejezetet Tolkien életéből. Míg a Dutchess Roadon lakott, Tolkien megismerkedett és beleszeretett a 19 éves Edith Brattba. Akkor még csak 16 éves volt, és gyámja, Morgan atya (a Birmingham Oratory lelkésze) nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, így a fiút a testvérével együtt a Highfield Roadra költöztette. Itt volt Tolkien utolsó birminghami címe.
21 évesen, oxfordi diákként újra felvette a kapcsolatot a lánnyal, 1916 tavaszán pedig össze is házasodtak Warwick-ben, majd egy éjszakát töltöttek a Plough & Harrow Hotelben, mielőtt a férfi háborúba indult Franciaországba.
Birminghami Egyetem (Edgbaston campus) (amit állítólag inspirált: Orthanc, illetve Szauron szeme)
Az első világháború alatt az egyetem katonai kórházként funkcionált, a campus bizonyos részeiben, például a nagyteremben (Aston Webb Great Hall) is ideiglenes kórtermeket létesítettek. Ide hozták be Tolkient 1916 novemberében a somme-i csatából úgynevezett lövészárok-lázzal. Hat hétig maradt a kórházban, és bár lassan felépült, sose tért vissza Franciaországba.
Állítólag a Chamberlain Tower (más néven Old Joe), az egyetem legismertebb építménye fontos inspirációforrás volt a trilógiához: egyrészt a vasudvardi Orthanc tornyot ihlette, másrészt a toronyóra éjjelente erősen megvilágított számlapja Szauron szeméhez adhatta az ötletet. A torony magassága az egyetem honlapja szerint 100 méter, ezzel ez a világ legmagasabb szabadon álló óratornya. A fotókkal talán sikerül érzékeltetnem, hogy milyen érzés a tövében állni, de távolról is impozáns látvány. Érdekesség, hogy állítólag vándorsólymok fészkelnek rajta – én sajnos nem láttam őket, amikor ott jártam.
Birminghami Könyvtár A Birminghami Könyvtárban számos Tolkienhez köthető eredeti anyag található meg. A könyvtár szomszédságában, a Birmingham Repertory Theatre falán egy kék emléktáblán ismerősen csengő nevet fedezhetünk fel: Dr J. Sampson Gamgee egy ismert helyi sebész volt, illetve a Birmingham Hospital Saturday Fund alapítója, mely szervezet eredetileg a helyi kórházaknak gyűjtött pénzt. Samunak, Frodó hűséges társának az angol neve nem más, mint ‘Sam Gamgee’. A sebész özvegye Tolkien nagynénjével szemben lakott a Stirling Roadon, így Tolkien számára emiatt is biztosan ismerősen csengett a név.
Gina
