Megelevenedett történelem a szűk utcácskákban, jóleső szieszta és sós tengeri szél a strandokon és utánozhatatlan olasz ételek, amikbe beleharapva a hamisítatlan olasz dolce vitát ízlelhetjük meg – Cagliari, Szardínia szigetének impozáns fővárosa garantáltan mindenkit rabul ejt. Poszt-karantén nosztalgiázás egy tavaly nyári utazás emlékeivel. 

Bemelegítés

Cagliari repteréről egy bruttó öt perces vonatozással juthatunk el a belvárosba (ebben benne foglaltatik egy trükkös jegyérvényesítés is – ha egy helyi bácsi nem szán meg minket az állomáson, akkor valószínűleg még most is ott tanakodnánk, hogy hogy a fenébe kell használni a csalafinta kis masinát). A vasútállomás épületéből kilépve elénk tárul a szárd főváros kikötője és a főutca, a via Roma impozáns épületei, melyek közül a monumentális Palazzo Civico kitüntetett figyelmet követel magának. Egy rövid andalgás után tesztelhetjük, hogy jogos-e az olasz kávé körüli hype: mi a Maverick kávézót választottuk egy csintalan narancsfa árnyékában, utánozhatatlanul bájos épületek között, amik a Pantone-skála különféle színeiben pompáznak.

Via Roma, a Palazzo Civico a kép bal szélén látható

A Maverick kávézó és az a bizonyos citromfa

Reggeli nyalánkságok a San Benedetto piacon

A San Benedetto piac Cagliari egyik legnagyobb és legnépszerűbb piaca, ám arra nem árt felkészülni, hogy a széles halválaszték miatt erősen igénybe veszi az ember szaglószervét. Ám ha ezen felülemelkedünk, akkor hamisítatlan olasz kavalkád vár minket hangoskodással, élénk gesztikulációval, szűnni nem akaró, szuggeráló szemkontaktusokkal, és szemet gyönyörködtető zöldségekkel-gyümölcsökkel. Egy bőséges reggelit is bevállalhatunk valamelyik pékség ínycsiklandozó portékáiból. Ne hagyjuk ki a frissen elkészített olasz desszertet, a cannolit se, ami fantasztikus állagú, krémes ricottával és választható feltéttel (például pisztácia, csoki) csalogat.

Pisztáciás cannoli

Gyümölcs- és zöldségkavalkád

Jaj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó

Miután magunkévá tettük a piac atmoszféráját, irány a strand! Két partszakaszt teszteltünk: először a Calamoscára bandukoltunk el, ami bár festői szépségű, de kicsinek bizonyult. Mi az örök optimizmusunkkal gyalog vágtunk neki a bő 4 kilométeres távnak a belvárosból, de inkább a buszt ajánljuk, ha nem szeretnél a legkevésbé vonzó városrészeken keresztül, illetve különféle lepattant katonai létesítmények mellett kaptatni.

A Calamoscára tett rövid látogatás után Olaszország egyik leghosszabb, 8 kilométeres plázsa, a Poetto felé vettük az irányt (immár busszal). Itt a kilátást a Sella Del Diavolo („ördögnyereg”) elnevezésű, tengerbe nyúló földnyelv uralja, ami úgy néz ki, mintha beleharapott volna egy tréfás kedvű, korgó gyomrú óriás.

A homokos, sekély partszakasz idilli, a napágybérlésre mindez már nem mondható el: a két napágy + napernyő bérlését főszezonban nehezen ússzuk meg 20 euró alatt (összehasonlításként: tavalyelőtt Cipruson ugyanezért 7 eurót fizettünk).

Calamosca strand

Poetto

Ahol megérint a történelem

Ha meguntuk a napozást és a pancsolást, akkor egy rövid, Olaszországban szinte kötelező délutáni szieszta után induljunk felfedezőútra a városfalakon nyugvó Saint Remy bástyához. A kora esti időpont ideális a bástya meredek lépcsőinek megmászására, mivel ilyenkor már enyhül a tikkasztó meleg, a lemenő nap sugarai pedig szinte nem evilágian gyönyörű fénybe burkolják a bástya előtt elterülő várost és öblöt. Itt azt a következtetést vontuk le, hogy a képek a töredékét sem adják vissza a hangulatnak – ezt a világbajnok panorámát mindenképp élőben kell látni.

A bástya alulnézetből

Kilátás fentről

Élőben még szebb a panoráma

A bástyától érdemes az óváros felé mozdulni: itt fantasztikusan szűk, ódon hangulatot árasztó utcácskákon csatangolhatunk. Az idillt csak a fel-felbukkanó, gyakran lassítani sem hajlandó autók törik meg, amik miatt az andalgó és a dolce vitától megrészegült járókelők kénytelenek a falakhoz préselődni. Cagliari óvárosa egy az olyan helyszínek közül, ahonnan teljesen érthetetlen módon még nem tiltották ki az autókat (bár elvileg csak az ott lakók hajthatnak be – ez is valami).

A régi városrészben rengeteg fantasztikus épület, például a katedrális (Cathedral di Santa Maria), a római amfiteátrum vagy a nemzeti archeológiai múzeum repít vissza minket a régi korokba. (Természetesen az olasz vallási hagyományokhoz híven nem csak itt, hanem városszerte számtalan katolikus templomot csodálhatunk meg. A Via Logudorón lévő szállásunk tőszomszédságában volt például a Basilica di San Saturnino.)

Basilica di San Saturnino

A meredek falakra épült házak gyakori „tartozékai” az olasz városoknak, Cagliari esetében sincs ez másként. A városfalak „alulnézetből” is remek látványt nyújtanak, ideális helyszín a szemügyre vételükhöz a Giardino sotto le Mura nevű park.

Impozáns városfalak

"Enyhén" meredek

Ha már arrafelé járunk, akkor ne hagyjuk ki a Via Giovanni Antonio Piccioni utcát se: Cagliariban minden utca egyedi és fenomenális, de talán ez volt a kedvencünk, mivel szinte minden négyzetméteren a burjánzó, a zöld összes árnyalatában pompázó növények dominálnak.

Levezetés egy hamisítatlan olasz pizzával

Egy olasz nyaralás nem lehet eléggé autentikus pizza nélkül! Cagliari egyik legjobb pizzájáért a Piazza della Repubblica közelében található arany kakasba, vagyis az Il Gallo d’Oróba kell elzarándokolnunk. Ajánlott előre helyet foglalni, mert állandóan tele van. Csak a szerencsén múlt, hogy mi be tudtunk menni, de csak egy órát kaptunk a hatalmas pizza bekebelezésére – az ízlelőbimbóinkat ért orv támadás után csak pihegni tudtunk. És ez természetesen nem panaszkodás. Kísérőként ideális az Ichnusa nevű, fincsi szárd sör vagy egy frissítő Aperol Spritz.

Pizza mennyország

Nem árt tudni…

• Az alapos tervezés helyett inkább a spontaneitás hívei vagyunk: úgy voltunk vele, hogy mivel Szardínián van vasúthálózat, így majd annak a segítségével látogatunk meg más városokat. Azzal viszont nem számoltunk, hogy az északi városokat (pl. Alghero, Olbia) „laza” 4-5 órás, több átszállásos vonatúttal tudnánk csak elérni. Autóval mindez 2-3 órára redukálható, így az autóbérlés erősen ajánlott a tervezhetőség és a nagyobb rugalmasság jegyében. Egy cuki kis Fiattal például stílusosan lehet csapatni az olasz/szárd sztrádán.
• Cagliari városon belüli tömegközlekedésére nem lehet panasz: rengeteg busz szolgálja a helyiek és a turisták igényeit, és drágának sem mondható. Egy 90 percig használható jegy 1,3 euró (a járművezetőnél megvéve 1,8 euró). Az egy napos jegy 3,3 euró, illetve 12, egyenként 90 perces utazásra szóló jegyet is vehetünk 13 euróért. Van egyébként metró is, amivel a külvárosba juthatunk el.
• Az időjárás csalóka: június közepén az itthoni párás forróság helyett kellemes, száraz 28-30 fok fogadott minket. Az állandó szél még inkább hajlamos abba az illúzióba kergetni, hogy egyáltalán nem is tűz nap… később viszont meglepődve konstatálhatjuk, hogy bizony jól leégtünk. Tanulság: a naptej kötelező kellék!
• Eleinte meghökkentő azzal szembesülni, hogy mennyire véresen komolyan veszik Szardínián a szieszta intézményét. A mediterrán népek teljes napi rutinja gyökeresen eltér a miénktől: a boltoktól az éttermeken át a benzinkutakig gyakorlatilag minden bezár kora délután, és csak késő délután 5-6 óra felé nyitnak ki újra. Az igazi pezsgés a naplemente után kezdődik.
• A kávézókban/éttermekben csak elvétve van angol nyelvű étlap (sőt, volt olyan hely, ahol a pincér az étlap említésére is csak pislogott értetlenül, mint hal a szatyorban), úgyhogy nem árt felkészülten, segédeszközökkel felfegyverkezve érkezni. Szótárazni ér! :D

A fotók 2019 júniusában készültek.