A múltkor összeszedtünk egy iróniában tocsogó listát Ciprus „hátrányairól”, most viszont – kicsit komolyabbra fordítva a szót – mesélünk a pozitívabb tapasztalatainkról.

1. Az időjárás megbízhatóan egyhangú Ha minimálisra szeretnéd csökkenteni az időjárás miatti rizikófaktort a nyaralásod alatt, akkor Ciprus mindenképp jó választásnak tűnik. Több, mint négy hónapig laktunk ott, és egy kezünkön meg tudnánk számolni, hogy hányszor kúsztak kósza, ártatlan felhőpamacsok a Nap elé. Eső vagy vihar pedig egyáltalán nem volt, van ellenben 32-37 fok, sokszor az elviselhetetlenség határát súroló páratartalom (ami miatt folyamatosan egy szaunában érzed magad), és megváltás, ha libben egy kis szellő (ami a helyiek elmondása szerint augusztusban nem annyira jellemző – sajnos tapasztaltuk, főleg este). Most októberben már enyhült a hőség, de továbbra is remek strandidő van.

 Az eső teljes hiánya furcsa, de meg lehet szokni, bár néha jól jönne egy kis felfrissülés, illetve esőillat. A sziget bizonyos részen, például Páfosz térségében, illetve a téli hónapokban állítólag gyakoribb látogatók az eső-, sőt a hófelhők is, bár utóbbiak csak a sziget belső részén fekvő Trodosz-hegység felett. Itt télen síelni is lehet, ami különös kettősséget kölcsönöz ennek az alapvetően mediterrán szigetnek.

2. Minimális angoltudással is simán elboldogulsz A helyiek közül szinte mindenki tud angolul (valamennyire), ha mégsem, akkor jó szándékkal és lelkesedéssel kompenzálnak, és kézzel-lábbal elmutogatják a mondandójukat. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A turisták kb. 80%-át kitevő oroszokról már nem ennyire hízelgő a véleményünk, de ezt inkább megtartjuk magunknak.

3. A kaják isteniek, az adagok bőségesek A hamisítatlan nyaralóidőn kívül a gasztronómiára sem lehet panasz: a húsimádók és a vegetáriánusok egyaránt megtalálhatják a számításukat. A helyi friss alapanyagok elképesztőek, okkal büszkék rájuk. Isteniek a gyümölcsök (a citrusoktól a dinnyéig), a paradicsom, a káposztafélék, vagy épp a híres ciprusi krumpli Ayia Napáról. Mi általában már az előétellel jól szoktunk lakni, akkora tzatziki vagy épp humuszadagokat pakolnak elénk az éttermekben a vendégszerető pincérek. Rossz tapasztalatunk szinte nem is volt, kivéve egy-két tipikusan a turistákra célzó, tengerparti gyorskajáldában, amik esetében előre tudtuk, hogy nem kéne beülni, de a szükség (= mardosó éhség) nagy úr. Itt is érvényes egyébként az alapigazság, hogy ha helyieket látsz egy étteremben, akkor nagy baj már nem lehet.

A főhadiszállásunkon, Limassolban nekünk nagyon bejöttek a következő helyek:

• Monastiraki: eléggé autentikus hely, pénteken és szombaton este élőzenés tematikus estéket tartanak speciális menüvel. Alapvetően inkább a húsevőknek kedveznek, de ki lehet mazsolázni húsmentes fogásokat is, például isteni az úgynevezett imam bayildi (kemencében sült töltött padlizsán), illetve a tzatziki és a humusz is.

• Ousia: kívülről masszív gyorskajálda fílingje van, de meglepően igényesek a fogások. Nekünk nagyon bejött a muhammara-grill zöldséges wrap.

4. A tenger, obviously Ahány part, annyiféle tenger, mind csodaszép, és még a könnyen megközelíthető strandok is filmbe illőek, ha meg kicsit kell érte hajtani, akkor végképp lélegzetelállító látvány.

A kedvenceink
• a St Raphael Resort melletti Parekklishia Beach Limassol külterületén (a 30-as busszal megközelíthető a városközpontból): széles, homokos part, pálmafák, hatalmas, csodás hullámok, langyos víz – már-már Kaliforniában éreztük magunkat.
• Pantachou Beach Ayia Napán: jó hangulatú, fiatalos strand (az egész város a bulizás mekkája egyébként, az átlagéletkor max. 19), a tenger színe pedig bámulatos.

5. Kalandokban nincs hiány Ciprusnak mindenféle igényre van válasza, a passzív és az aktív életmód kedvelői is találhatnak tartalmas és kielégítő elfoglaltságot. A tengerparti heverészés adott, de amennyiben az adrenalin megszállottja vagy, akkor a vízi mókákon (jet-skin és társain) kívül szinte bárhol tudsz quadot vagy valami egészen röhejes futurisztikus járgányt bérelni, illetve a sziget középső részén fekvő Trodosz-hegység bővelkedik a túraútvonalakban is.

6. A tömegközlekedés viszonylag olcsó A városokon belül sok helyi járat van, a városok között pedig intercity buszok közlekednek. A helyi járatokra a vonaljegy 1,5 euró, az intercity-re a napijegy 7 vagy 9 euró. Mi Ayia Napáról Larnakára menet eléggé megszívtuk, mert minimum másfél órát ácsorogtunk a buszmegállóban, mire végre jött a busz. Illetve szintén intercity sztori egy ismerőstől, hogy a sofőr boldogan integetve suhant el a megálló előtt, mivel tele volt a busz: ennek a megoldása végül az lett, hogy a srác felhívta a busztársaságot, és körülbelül fél óra múlva küldtek egy mentesítő járatot.
Még egy szösszenet: a szigetre érkezésünket követően Larnakán töltöttünk 10 napot, és szerettünk volna eljutni Lefkarára, a Trodosz-hegység egyik leghíresebb kis falucskájába, de tömegközlekedéssel csak teljesen logikátlan opcióink lettek volna, mivel csak 1-1 járat megy oda, és nincsenek összehangolva az oda-visszaút időpontjai.
Ezek kiragadott negatív példák, de a helyi járatokkal például semmi gondunk nincs, sokféle opció van, és elég sűrűn járnak. Viszont a légkondira készülj fel lélekben, illetve fizikailag is egy plusz réteggel, ha nem szeretnél a perzselő nyár kellős közepén megfázni (tapasztalatból mondjuk sajnos).

Konklúzió: ha teheted, nagyobb távokra inkább bérelj autót, városon belül viszont tökéletesek a helyi buszjáratok. 

+1 tipp lányoknak: készülj fel, hogy bad hair day, slampos nap vagy 8 órás műszak utáni megviselt, csapzott zombifej nem számít: a ciprusi pasik minden körülmények között úgy megbámulnak, mintha minimum Victoria’s Secret modellként lejtenél a limassoli főutca kopott járdáján.

Rita & Gina